Kedves Olvasóim!

Nyakunkon a tél, a szeles idő és így, aki arra érzékeny a fülfájós időszak is. Sok alternatív gyógymódja létezik, csak hogy néhányat említsek közülük a meleg sóval vagy bioptron lámpával való melegítés...Ezeket mi is alkalmaztuk, de ami igazán hatásosnak bizonyult az a kövirózsa-kivonat. Otthon is könnyen előállítható és 100%-ban természetes.

Ha van otthon valakinek gyümölcscentrifugája a fej kövirózsát leveleire kell bontani és egyszerűen lecentrifugálni. A levél darabkái fennakadnak a szűrőn a nedű pedig máris a rendelkezésünkre áll. Ezt érdemes egy kis üvegbe tenni és egy kicsi fecskendő vagy pipetta segítségével (gyógyszertárban beszerezhető) néhány cseppet csepegtetni a problémás fülbe majd egy kisebb vattacsomóval dunsztolni azt egész éjszakára. Másnapra már érezni fogjuk a kivonat jótékony, gyulladáscsökkentő hatását, de azért még két-három éjszakán keresztül érdemes megismételni.

Gyümölcscentrifuga hiányában sincs gond. Akkor egy mozsár is megteszi. Az eljárás kezdete megegyezik. A növényt leveleire bontjuk és a mozsár segítségével szétpréseljük. Egy gézdarab segítségével megszűrjük és a kapott nedűt eltesszük egy kis üvegben, ha lehet zárható legyen, mert így hűtőszekrényben néhány hétig eltárolhatjuk, ha legközelebb is szükségünk lenne rá.

Fülfájás mentes telet kívánok!

 A mai nap a boltban járva megszólított egy néni, miközben a zacskós lencsét forgatta a kezében, hogy olyan jó ára van, de elgondolkozott azon, hogy lehet, inkább visszamegy a piacra, ahol igaz drágább a lencse, de legalább hazai. Mert a zacskóra az volt írva származási hely Kanada. No meg az is, hogy nyomokban hántolt árpát, búzacsírát, szezámmagot szójatermékeket, szójababot, dióbelet tartalmazhat. Megmosolyogtató és egyben kicsit elszomorító is, hogy mi minden bekerül a szervezetünkbe, pedig csak lencsét szeretnénk enni. A néni is azt kérdezte tőlem, vajon hogy készítik vagy szállítják, hogy ennyi mindennel keveredik. Jó kérdés nem igaz? És nem ez az egyetlen dolog, ami nem feltétlenül csak az, aminek látszik, és csak azért keverik bizonyos termékekhez, hogy minél többet fogyasszunk belőlük. Az élelmiszeripar nagyágyúi a manipulálás nagymesterei.

Például azzal sokan tisztában vagyunk, hogy a cukor függőséget okoz (ezért van mindenben), de talán azt már kevesebben tudják, hogy az egyik „kedvelt” ízfokozó is ugyanezt váltja ki. Ő pedig nem más, mint a nátrium-glutamát (E 621). Alapvegyületét a glutaminsavat egy német kémikus izolálta 1866-ban, de csak 40 évvel később 1908-ban egy japán kémikus dr.Kikunae Ikeda fedezte fel először a nátrium-glutamát ízerősítő hatását. Így kezdődött el először Japánban, majd más ázsiai országokban, majd 1968-ra végül az egész világon a használata. Sajnálatunkra. Az amerikai Food and Drug Administration 1962-ben nyilvánította hivatalosan élelmiszer-adalékanyagnak. Napjainkban már hihetetlen mennyiségű glutamát mozog a világkereskedelemben.

A gyártók szemszögéből ez óriási üzlet, hiszen sokkal kevesebb valódi nyersanyag, fűszer használatával erőteljesebb ízt kapunk. A kellemesnek tartott „ipari ízt”, tehát az ízfokozók eredményezik, amiket megtalálhatunk az istant ételporok(kávék, levesek, leveskockák, mártások..stb.) fagyasztott készételek, gyorséttermi alapanyagok, chipsek…stb. világában.

A baj az, hogy az ízfokozókat tudat alatt megkedveljük, sőt gyakorlatilag csak azokat vásároljuk, amikben megtalálható, mert a többi, nem glutamátos élelmiszernek „semmi” íze nem lesz, hiszen annyira hozzászokunk az intenzív, nem természetes ízvilághoz. Hát ezért tudnak a gyorséttermek ilyen ütemben terjedni az egész világban. Gomba-mód szaporodnak. Ez aztán maga után vonta a mellékhatások kialakulását is, amit kínai szindrómának neveztek el. Az eleinte csak a Távol-Keleten használt nátrium-glutamátot a kínai vendéglők zsákszámra vették és szinte mérték nélkül alkalmazták. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek ennyire megkedvelték a „kínait”. Aztán a rendszeresen kínai-vendéglőkben étkezőkön furcsa tünetek jelentkeztek: gyengeségérzés, lehangoltság, fej-, nyak-, és hátfájás, gyors szívdobogás. Jó, hogy finom és megkedveltük, na de ér ez ennyit? Szerintem jobb óvatosnak lenni és maradni a természet adta ízeknél.

   Ayurvéda a gyógyítás olyan átfogó rendszere, ami szorosan hozzátartozik Indiához és ott széles körben gyakorolják. Ezt a gyógyító rendszert már több mint 5000 éve használják a mindennapi életben. Az Ayurvéda szó szanszkrit kifejezés, jelentése: az élet tudománya.

 Hazánkban általában a jóga gyakorlásán keresztül jutnak el az emberek az Ayurvéda megismeréséhez. Érdekes, hogy mi „hátulról” közelítjük meg. Bár a jóga és Ayurvéda testvértudományok, Indiában hagyomány először az Ayurvédat tanulmányozni és csak utána fogni a jóga gyakorlatába, mert az előbbi a test tudománya, és az egyént csak akkor tartják késznek a jóga lelki tudományának tanulmányozására, amikor a test már ép. Olvashatjuk Dr.Vasant Lad könyvében.

Legfőbb különbség a keleti és nyugati gyógyítás között, hogy Keleten a megértés kulcsa az elfogadás, megfigyelés és tapasztalat, addig nyugaton a kérdezés, elemzés és logikai dedukció.

Szerintem mindegy melyiket választjuk vagy, hogy melyiket gyakoroljuk előbb. A lényeg, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb életmódot, amivel elérjük és megtartjuk az egészséges jó közérzetet.

A jógát, mint életformát merem ajánlani mindenkinek, mert lazít, nyújt, erősít, miközben táplálja a lelket és energiával tölti meg egész testünket. Legnagyobb különbség más sportágakhoz képest, hogy nem energia leadással jár, hanem energiaszerzéssel, így lehetséges az, hogy minél többet jógázunk, annál erősebbek, energikusabbak leszünk.

Indiában, úgy tartják, hogy mindenki egy adott légzés számmal születik és, amint azt elhasználjuk ott lesz vége az életünknek. Ha stresszesen élünk, folyton rohanunk és kapkodjuk a levegőt, csak rontjuk az esélyeinket. A jóga megtanít helyesen és nyugodtan lélegezni, amivel hosszabbá tehetjük életünket.

Légzésfigyeléssel ezt könnyen be is bizonyították nekünk. Mielőtt elkezdtük az ászanákat (jógagyakorlatok) megmértük a pulzust és légzés számot fél percig. Egy ki és belégzés egynek számított. Majd a 2 órás jóga óra végén megismételtük ezt a mérést és mindenkinek a légzés száma felére csökkent és a pulzus is alacsonyabb lett.

Ehhez tényleg nem kellenek drága felszerelések, csak elhatározás.

 „Jelentős mértékben a táplálék az, ami összetart egy társadalmat, és az evés szoros kapcsolatban áll a mély spirituális gyakorlatokkal.”  (Peter Farb és George Armelagos)

  Az emberiség mindig is nagy hangsúlyt fektetett a közös étkezésekre, ami egy meghatározó pillanata volt egy napnak. Vasárnapi ebédek, karácsonyi vacsorák, szülinapi összejövetelek, az iskolai menza, munka megbeszélések egy ebéd mellett… stb.

Ennek ellenére azt tapasztalhatjuk, hogy a mai rohanó világban már nincs idő semmire. Se főzni, se együtt enni. Mindent rohanva teszünk. Mikrohullámú sütőben készíthető mesterséges ételt eszünk, beugrunk „bekapni” valamit a gyorsétterembe, előrecsomagolt ízfokozóval dúsított szendvicseket falunk a villamoson. A reggelit már az utcán esszük a buszmegállóban.

Ezt egy idő után nem tolerálja a szervezetünk. A testünk jelezni fog előbb vagy utóbb, hogy állj. „Nem erre lettem kitalálva.”

Ugyanis nem csak az számít, amit megeszünk, hanem az is, hogy milyen körülmények között tesszük azt. Az étel az, ami táplálja a testet, az elmét és az öntudatot, ezért nagyon fontos, hogy hogyan eszünk. Ha nyugodt körülmények között, odafigyelve eszünk, egyrészt kevesebb táplálékkal is jóllakunk, másrészt az emésztésünk is tökéletesen fog működni, így a méreganyagok is kevésbé fognak lerakodni testünkben.

Az, hogy egyszerre mennyi ételt veszünk magunkhoz nagyon fontos. Nem szabad kitágítani a gyomrot, ami utána még több ételt követel majd, és a hirtelenül elfogyasztott sok kajával leterhelni magunk, mert a nap hátralevő részében csak annak negatív hatását fogjuk érezni, mert az összes energiánk arra fog rámenni, hogy a bekapkodott ételt megeméssze.

Másokkal közösen elfogyasztott étkezéseknek pszichológiai szerepe is van. Az együttlét öröme, a mulatság a közös beszélgetések nem csak stressz oldóak, de képes akár egy családot is összetartani, hiszen legalább ebben az időszakban odafigyelünk a másikra. A helyes étkezési szokások is jobban tudatosulnak a gyerekeknél, és még az elhízástól is megóvhatjuk őket.

http://mipszi.hu/hir/090323-kozos-csaladi-etkezesek-helyes-etkezesi-szokasok

http://hvg.hu/egeszseg/20110502_csaladi_etkezes

 Azt mondják, ha valami mindenre jó, akkor az leginkább semmire sem való. Pedig a szódabikarbóna pontosan ilyen. Egy igazi csodaszer.

A minap a négyéves unokaöcsém méhcsípését kezelte vele hatásosan a nagymami és a dédi. Megcsípte a tenyerét és miután megtisztították a fullánktól, bevizezték a kezét és átdörzsölték szódabikarbónával, majd a kezébe nyomtak egy jégkockát, hűtés céljából. Egy könnycsepp nélkül lezajlott a „baleset”.

A szódabikarbóna lúgos kémhatása Ph-ja 9, semlegesíti a savas kémhatású méhcsípést. Tehát a szervezetbe jutó méreganyag így nem tudta kifejteni hatását, ami ezáltal, sem fájdalmat nem okozott, sem pedig duzzanatot.

A nátrium-hidrogénkarbonát (nátrium-bikarbóna, régiesen kettedszénsavas szikeny vagy köznapi nevén szódabikarbóna) enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Bikarbonátionból (HCO3−), és nátriumionból (Na+) áll. A savakat semlegesíti, és közben szén-dioxid szabadul fel. A szódagyártás és más vegyipari folyamatok mellékterméke. A környezetre ártalmatlan, sokoldalúan használható.

Például a cukrászatban,pékségekben vegyszeres lazításként alkalmazzák, más néven térfogatnövelő szerként a tészták állagának javításához.

-          gyomorégés ellen, egy kis vízben feloldva, elfogyasztva, bár mellékesen jegyezném meg, hogy helyes táplálkozás esetén ennek kialakulása kizárt

-          hajápolásban is használják zsírosodás és korpásodás ellen

-          fogfehérítésként

-          remek tisztítószer

-          szagtalanító

Nem hiába szenteltek a szódabikarbónának és annak felhasználásának egy külön oldalt. Remek találmány:

http://xn--szdabikarbna-1hbi.hu/

 A nyári hőségben hajlamosak vagyunk mindent lehűteni, hiszen kinek esne jól a kánikulában egy csésze forró tea? Pedig az igazság az, hogy hosszú távon ez a legjobb megoldás. Ugyanis, ha folyamatosan csak jeges teát vagy más jeges italt fogyasztunk, azzal felhevült testünket könnyebben megfázíthatjuk, így alakul ki kánikulában is egy kis torokfájás, orrfolyás, gyengeség, valamint ahogy a hideg és meleg találkozik, az verejték formájában egyből "kicsapódik" testünkön és, ezáltal jóval több folyadékot veszítünk, mint amit bevittünk. Mint amikor a hideg és meleg levegő találkozásakor jön a nyári zápor. Így ez egy ördögi-kör marad, hiszen minél több jeges folyadékot viszünk be a szervezetünkbe, annál többet vesztünk az izzadás által. Ami azért is veszélyes azon felül, hogy dehidratált állapotba kerülhetünk, mert így sok ásványi anyagot is elveszthetünk. Szó szerint kimossuk a szervezetünkből az értékes ásványi sókat.

Törekedjünk tehát arra, hogy legalább a nap folyamán 1-2 csésze zöld-illetve menta teát is elfogyasszunk, így amellett, hogy hűtjük vele magunkat még élénkíteni is fognak.

Egészségetekre! Jó hűsölést hozzá!

Étel intoleranciáról akkor beszélünk, ha valamely vagy akár több élelmiszertől különféle kellemetlen tüneteket észlelünk magunkon. Tehát ez nem egyezik meg az étel allergiával, mert ha valaki például elfogyaszt egy diót és allergiás rá, egy minimális mennyiségre is a lenyelését követően azonnal reagál a szervezete. Fulladással, kiütéssel… stb.

Ha „csak” intolerensek, azaz érzékenyek vagyunk, akkor hetekig, de akár évekig is fogyaszthatunk valamit, amitől rossz a közérzetünk vagy olyan tüneteket produkálunk, amire nem találják a megoldást pl.: ekcéma, hajhullás, has puffadás, állandó teltség érzet, fáradékonyság… stb., csak éppen nem tudjuk, hogy attól van. Az étel intolerancia vizsgálatot Foodtest néven találjátok az interneten, ha valaki hasonló problémákkal küzdene és már nincs kedve több kenőccsel, vitaminnal és orvossal kísérletezni.

 A vizsgálathoz minimális mennyiségre van szükség a vérünkből és ez alapján kb. 200 féle élelmiszert képesek kimutatni, melyikre vagyunk érzékenyek. Ha megkaptuk az eredményünket, azután kezdődik egy három hónapos diéta. Ugyanis ennyi időre van szükségünk, hogy az adott élelmiszer hatása teljesen kiürüljön a szervezetünkből. Ha ezen is túl vagyunk, tehát kiméregtelenítettük a szervezetünket, visszavehetjük az étrendünkbe az intoleranciát kiváltó ételt, de csak 4 napos forgással. Ez azt jelenti, hogy nem akár mikor és akár mennyit ehetünk utána sem, hanem ha például ettünk belőle hétfőn, akkor legközelebb csak szombaton fogyasszuk újból és így tovább. Persze nem kötelező, hiszen rengeteg élelmiszert lehet már helyettesíteni, amihez a dietetikus, gasztroenterológus segítséget nyújt, így teljesen el is felejthetjük a régebben panaszt kiváltó alapanyagot.

Bevallom, nekem is számos ételre érzékenységet mutatott ki a teszt, de ezek közül csak a tojást említeném meg (fehérje, sárgája egyaránt), mert szerintem ez az, amit a legnehezebb kiiktatni a diétából.” Nem tudunk még palacsintát sem sütni tojás nélkül.”- Gondoltam én még akkor. Teljes volt a pánik, amikor megkaptam az eredményt. Pedig nem is olyan vészes a dolog.

Ha készterméket választunk, ezekre kell odafigyelni, hogy ne legyen benne:

-          albumin

-          tojásfehérje

-          fagyasztott tojás

-          ovalbumin

-          ovovitellin

-          tojáspor

-          tojássárgája

-          globulin

-          ovaglobulin

-          pasztörizált tojás

-          tojás protein

-          szárított tojás

-          livetin

-          ovomucin

-          vitellin

Palacsintát úgy sütöttem, hogy tojás helyett olajat tettem a tésztába és egy kis étkezési keményítőt. Remekül összeállt így is és nagyon fincsi lett.

Sütikhez pedig … itt jön a turpisság, egy db tojás helyett, ½ nagy banánt kell összetörni. Persze itt kalkulálni kell azzal, hogy olyan sütemény receptet válasszunk ki, amihez passzol vagy legalábbis nem zavaró a banán íze. Megsúgom a muffin lesz a mi kiválasztottunk, nem lehet elrontani és millió variációja van.

Íme az egyik:

Csokis-banános-kókuszos

-          2 nagy / 3 közepes banán összetörve

-          5 evőkanál (e.k.) olaj / 3 e.k. zsír (ha utóbbival készítjük, sokkal omlósabb lesz)

-          3-4 e.k. natúr kakópor

-          80g kókusz reszelék

-          60g darált mandula

-          50g zabpehely liszt (más liszt is tökéletesen jó, csak én evvel szeretem)

-          1 t.k. szódabikarbóna

-          2 e.k. langyos víz

-          5 e.k. kókuszvirág cukor

Mindent összekeverünk egyneműre egy tálban, majd kapszlival (muffin papír) kibélelt sütő formába töltjük és előmelegített sütőben 180 fokon 30 perc alatt készre sütjük.

Egyéb tojáshelyettesítők (1 db tojás helyett):

-1 ek. csicseriborsó - vagy szójaliszt és 1 ek. víz

- kapható szójafehérjéből és burgonyakeményítőből készült egész tojás pótló, de én még eddig nem próbáltam

Energikus hétköznapokat! 

 A luxus szóról sok minden eszembe jut csak az egészség nem, hiszen egy esélyt kap mindenki a saját szervezete, teste és egészsége megóvására. Így az egészségünk védelme és a rá való odafigyelés nem éppen luxus.

Mi is az egészség?

1948-as megalakulásakor az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az egészséget a következőképpen definiálta: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”.

 Elérésének egyik legjobb módja, ha tudatosan táplálkozunk. Ez az „üzemanyagunk” innen kapjuk az energiát, és ha rossz minőségből tankolunk, rosszul is fogunk működni. Érdekes, hogy az emberek milliókért vásárolnak autót, amit aztán a megfelelő minőségű üzemanyaggal töltik fel, hogy minél jobban, gyorsabban menjen. Ez az embernél sincs másképp, de mégsem úgy csináljuk. Miért?

Valószínűleg azért, mert míg a benzinkutakon kb.4-5 féle közül lehet választani és autóvásárlásnál megkapjuk a megfelelő instrukciókat, addig a szupermarketek sorai között szlalomozva, a hatalmas élelmiszer választék között nehéz eligazodni. Főleg, ha kevésbé vagyunk járatosak eme tudományban.

Az élelmiszerismeret és táplálkozás tudomány nagyon komoly és összetett dolog, amit véleményem szerint oktatni kellene az iskolákban már egészen kis kortól, hogy az beleivódjon az ember mindennapjaiba és mire felnő, már magabiztosan válogasson a számára szükséges alapanyagok között. De valljuk be a mai pénzhajhász világban ez mindenkinek „csak” saját érdeke. Mivel nem járnának jól a cégek, ha jól informáltak lennénk, hiszen akkor kivenné meg azt a sok”szemetet”, amit csilli-villi, design-os csomagolásban eladásra kínálnak. A patikáknak és gyógyszer gyártóknak sem érdeke, mivel ők pont a mi betegségünkből élnek, csak úgy, mint az orvosok, akik fordított esetben csak naphosszat üldögélnének az íróasztal mögött arra várva hátha ma valaki betéved hozzájuk egy kis panasszal. Így hát ránk marad a tanulás és utánajárás. 

Cukor vagy édesítőszer? Vagy esetleg méz?

 Egyre többet halljuk, hogy a cukor méreg. Ne fogyasszuk, de aki kicsit sem jártas a táplálkozás tudományban és semmiféle élelmiszer ismerettel nem rendelkezik, azok megdöbbenve állnak meg egy pillanatra, hogy ez mit is jelent pontosan. Semmit sem ehetünk, ami édes.? Vagy helyette inkább mézet vagy édesítőszert?

Az a "legmókásabb" az egészben, hogy sokszor olyan termékbe is megtalálható a kristálycukor, amiben nem is keresnénk. Pl.: felvágottak, virsli, chips, joghurt, a gyorséttermek (beleértve a kínait is) minden egyes terméke. Ugyanis ezzel érik el, hogy egyre többet és többet együnk ezekből, mivel a kristálycukor köztudottan függőséget okoz. Minden készen vásárolt termékkel cukrot viszünk be a szervezetünkbe, hiába sósat eszünk.

Ezért otthon jobb mellőzni az „édes méreg” használatát. Legalább ennyivel is kevesebbel terheljük a testünket. Mi  Xylit-tel,vagy mézzel édesítjük napjainkat. Ha pedig sütkérezéshez vagy főzéshez kellene, a kókuszcukor után nyúlok. Remekül bevált mind, de persze nagy a választék. Az átláthatóság kedvéért készítettem egy kis csoportosítást. Kezdem az egyik legismertebbel:

Méz          

Természetes édesítőszer. Sajnos elég magas a glikémiás indexe, fajtánként változó, de átlagosan fele a répa- vagy nádcukornak.

Azaz GI: 55

(A glikémiás index (rövidítve: GI) az egyes élelmiszerek 1000 kJ-nyi mennyiségének vércukoremelő képessége a szőlőcukorhoz (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban. (Vércukorszinten a vér szőlőcukortartalmát értjük, bár más cukor, elsősorban gyümölcscukor is található benne.) Jelentősége fogyókúrázók és 2-es típusú cukorbetegek esetén a legnagyobb.)

De amiért mégis csak jobb, hogy van tápértéke és sok ásványi anyag található benne. Az indiaiak szerint, pontosabban az ayurvédikus orvoslás szerint (erről majd még írok, mert nagyon érdekes téma) a méz hőt termel a testben. Jó belső és külső fekélyek gyógyítására. Hasonlóan a gheehez vagy más néven tisztított vajhoz, a méz is alkalmas a növények gyógytulajdonságait eljuttatni a testszövetekhez így sok különféle anyag médiumaként használják.  Kitűnő vértisztító, jó a szemekre, fogakra. Enyhíti a megfázást, hurutot, köhögést. Külsőleg, sebekre alkalmazva, elősegíti a gyógyulási folyamatot.

A méz és a víz együttesen energizálják a testet, segítenek a vesék öblítésében. Viszont nem szabad főzni vagy egyéb hőhatásnak kitenni, mert elvesznek a hasznos anyagok belőle. Megváltozik az összetétele és nehezen emészthetővé válik. Tehát ha lehet, ne süssünk mézeskalácsot vagy mézes-mustáros csirkét és a teába is már csak akkor tegyünk belőle mikor a citromot is tennénk. Amikor már langyos. 

Xylit, xylitol, nyírfacukor

 Nevében ugyan megtalálható a cukor és kinézetre is nagyon hasonlít a kristálycukorhoz, de valójában cukoralkohol. Kémiailag más az összetétele, tehát valójában nem tartozik a cukrok családjába. Természetes édesítőszernek számít, amit 1891-ben állított elő először Emil Fischer bükkfából, majd 1940-ben Finnországban (valaki más )nyírfából. Tehát láthatjuk, hogy nem egy új keletű, a 21. századi „luxuscikkről” van szó. A xylit mindig is része volt az ember természetes táplálékának, hiszen az általunk fogyasztott növényekben is jelen van. A máj szénhidrát-átalakító folyamataiban naponta 5-6 grammnyi is termelődik. Glikémiás indexe nagyon alacsony 7-12, így cukorbetegek is nyugodt szívvel fogyaszthatják, mivel minimális inzulinválaszra kényszeríti a szervezetet. Hangsúlyozom a kristálycukoré 100-as.

Nagyon sok kedvező hatása van. Például gátolja a fogszuvasodást, prebiotikumként is funkcionál, ugyanis lecsökkenti a vastagbél pH-ját, amely serkenti az emberrel szimbiózisban élő Bifidobaktériumok és Lactobacilusok szaporodását. Valamint két vizsgálat is igazolja, hogy a xylit-es rágógumi használata gyerekeknél 40%-kal csökkenti a középfülgyulladás kialakulásának kockázatát a szájflóra kedvező irányú módosításával. ( forrás: Szendi Gábor)

Azt mondják édesítő ereje megegyezik a kristálycukoréval, de ez tévedés. Édesebb, tehát ha valaki 1:1 arányban próbálja helyettesíteni a cukrot xylit-tel például egy sütinél, édesebb terméket fog kapni. Például, ha valamelyik recept  1 teáskanál cukrot ír én  ¾ teáskanál xylit-et teszek bele.  Valamint ajánlják sütéshez is, de tapasztalataim alapján nem lesz a legjobb állaga a tésztáknak tőle. A linzer tészta  pöttyös lesz, mivel kihűlés után a xylit visszakristályosodik benne és mivel nem karamelizálható a tészták színe sem lesz szép. Sütéshez kókuszcukrot ajánlok, arról is nem sokára írok. Főzéshez,akár krémek készítéséhez, italok édesítéséhez viszont kiváló.

Kókuszvirág cukor

Mikor legelőször próbáltam beszerezni a hazai bió- és gyógynövényboltokban, az eladók szemében a pult mögött ki lehetett olvasni a csodálkozást és csak ennyit válaszoltak: „Nálunk nincs. Jaj.. manapság már mindent kitalálnak. „

Ezúton is szeretném közölni azokkal , akik hasonló véleményen vannak, hogy a kókuszcukor sem újdonság, hanem további bizonyítéka annak, hogy nyargalunk vissza a régen elfelejtett, ám sokkal inkább bevált és az emberi szervezet által támogatott természetes dolgok felé. A kelet-ázsiai népek már régóta fogyasztják.

 Ugyanis a kókuszvirág cukor a természet csodája, fogyasztása 5000 évre nyúlik vissza, és ami a legklasszabb benne, hogy az eltelt idő alatt a feldolgozása nem változott. Semmi túlfinomítás vagy mesterséges eljárás. A virágok édes nektárját alacsony hőfokon kristályosra párologtatják. Ez a hagyományos módszer teszi lehetővé, hogy a benne lévő vitaminok (B1, B2, B3, B6,kálium, magnézium, cink, vas) valamint 16 féle aminosav nagy része nem veszik el, így fogyasztásával mindez bekerül a szervezetünkbe.

Glikémiás indexe 35, ami jóval alacsonyabb a többi cukorhoz képest. Külleme hasonlít a nádcukoréhoz, viszont édesítő ereje gyengébb. Íze enyhén karamellás.

Bárhogyan lehet fogyasztani, hő-és sütésálló. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Az egyik kedvenc receptem vele:

Csokis-meggyes

Hozzávalók:

-15 dkg liszt (gluténmentes liszttel készítem)

-10 dkg kókuszvirág cukor

-1,5 tasak sütőpor

-1 púpos evőkanál cukrozatlan kakópor

-1 tasak vaníliás cukor (lehet kapni xylit-est készen, vagy otthon is előállíthatjuk, ha egy vanília rúd kikapart héját beledugjuk a nyírfacukor közé. Jól záródó dobozban 1-2 nap alatt klasszul átveszi a vanília aromáját.)

-1 dl növényi tej

-10 dkg vaj / 2 evőkanál olaj

-10 dkg étcsoki

-kb. 20 dkg kimagozott meggy

- kevés rum

- 1 tojás

 Kimérjük a szárazanyagokat egy tálban majd hozzáöntjük a tejet, olajat vagy az olvasztott vajat, végül a tojást. Alaposan összekeverjük, és a legvégén beletördeljük az étcsokoládét és hozzáadjuk a meggyet is. Még egyszer megkeverjük, majd sütőpapírral bélelt 18cm torta formába tesszük. Előmelegített sütőben kb.175-180 fokon tűpróbáig sütjük.

Finom, gyorsan elkészíthető és még a szervezetünket is kíméljük. Kellemes sütögetést hozzá!

 Blogolásra szántam el magam, ilyen formában is közelebb kerülve az egészségesebb életmódhoz, hiszen egy személyben lenni cukrásznak és cukor ellenesnek? Elég furcsa, nemde? De szerencsére azt tapasztalom, egyre többen járunk hasonló cipőben, akik azt vallják, hogy reformálni kellene és kell is a magyar cukrászatot, hiszen nem a szakmával van a baj. Azt nagyon is imádom. Változatos, kreatív és örömet lehet vele szerezni, hanem néhány alapanyagot kellene teljesen elfelejtenünk és a korábban elfelejtetteket pedig újra használni.

Szóval azon munkálkodom, hogy az életmódom és a szakmám ne ütközzön ellentmondásba, hanem egymást támogatva segíthesse másokat is az egészségesebb és harmonikusabb élethez. Hiszen enni, kóstolni, ínyencnek lenni az egyik legjobb dolog a világon. Pont erről mondjunk le? Á-áá…én legalábbis biztos nem teszem. Inkább újra felfedezem azt a már-már feledésbe merült világot, ahol még dédanyáink és nagyanyáink ösztönösen tudták, hogy mit miért esznek és melyik növény után kell nyúlniuk a kertben egy-egy betegség vagy rossz közérzet esetén. Nem pedig a patikába rohanni súlyos pénzeket otthagyva a haszontalan készítményekre, amik csak a tüneteket enyhíthetik, de a probléma gyökerét nem tépik ki.

Azt vallom, hogy rengeteg gond forrása a helytelen táplálkozás, azon belül is a sok "rossz" cukor fogyasztása..

Elgondolkodtató dolog, hogy vajon miért csak az elmúlt kb. 100 évben mutat rohamos emelkedést a civilizációs betegségek számának növekedése?. Egyenesen arányosan a finomított szénhidrátok (fehér cukor,fehér liszt.stb.)használatának növekedésével. Vizsgálatok kimutatták, hogy a mai rohanó világunkban az emberek táplálékának 70%-t a finomított szénhidrátok teszik ki (péksütemény, tészta, kenyér..stb.) Ismerős? Csupán 30% marad minden egyébre és még csodálkozunk, hogy folyamatos fáradsággal és rossz közérzettel küzdünk. Azt gondolom előbb vagy utóbb mindenki eljut addig a pontig, mikor ráeszmél arra, hogy változtatni kell!