A mai nap a boltban járva megszólított egy néni, miközben a zacskós lencsét forgatta a kezében, hogy olyan jó ára van, de elgondolkozott azon, hogy lehet, inkább visszamegy a piacra, ahol igaz drágább a lencse, de legalább hazai. Mert a zacskóra az volt írva származási hely Kanada. No meg az is, hogy nyomokban hántolt árpát, búzacsírát, szezámmagot szójatermékeket, szójababot, dióbelet tartalmazhat. Megmosolyogtató és egyben kicsit elszomorító is, hogy mi minden bekerül a szervezetünkbe, pedig csak lencsét szeretnénk enni. A néni is azt kérdezte tőlem, vajon hogy készítik vagy szállítják, hogy ennyi mindennel keveredik. Jó kérdés nem igaz? És nem ez az egyetlen dolog, ami nem feltétlenül csak az, aminek látszik, és csak azért keverik bizonyos termékekhez, hogy minél többet fogyasszunk belőlük. Az élelmiszeripar nagyágyúi a manipulálás nagymesterei.
Például azzal sokan tisztában vagyunk, hogy a cukor függőséget okoz (ezért van mindenben), de talán azt már kevesebben tudják, hogy az egyik „kedvelt” ízfokozó is ugyanezt váltja ki. Ő pedig nem más, mint a nátrium-glutamát (E 621). Alapvegyületét a glutaminsavat egy német kémikus izolálta 1866-ban, de csak 40 évvel később 1908-ban egy japán kémikus dr.Kikunae Ikeda fedezte fel először a nátrium-glutamát ízerősítő hatását. Így kezdődött el először Japánban, majd más ázsiai országokban, majd 1968-ra végül az egész világon a használata. Sajnálatunkra. Az amerikai Food and Drug Administration 1962-ben nyilvánította hivatalosan élelmiszer-adalékanyagnak. Napjainkban már hihetetlen mennyiségű glutamát mozog a világkereskedelemben.
A gyártók szemszögéből ez óriási üzlet, hiszen sokkal kevesebb valódi nyersanyag, fűszer használatával erőteljesebb ízt kapunk. A kellemesnek tartott „ipari ízt”, tehát az ízfokozók eredményezik, amiket megtalálhatunk az istant ételporok(kávék, levesek, leveskockák, mártások..stb.) fagyasztott készételek, gyorséttermi alapanyagok, chipsek…stb. világában.
A baj az, hogy az ízfokozókat tudat alatt megkedveljük, sőt gyakorlatilag csak azokat vásároljuk, amikben megtalálható, mert a többi, nem glutamátos élelmiszernek „semmi” íze nem lesz, hiszen annyira hozzászokunk az intenzív, nem természetes ízvilághoz. Hát ezért tudnak a gyorséttermek ilyen ütemben terjedni az egész világban. Gomba-mód szaporodnak. Ez aztán maga után vonta a mellékhatások kialakulását is, amit kínai szindrómának neveztek el. Az eleinte csak a Távol-Keleten használt nátrium-glutamátot a kínai vendéglők zsákszámra vették és szinte mérték nélkül alkalmazták. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek ennyire megkedvelték a „kínait”. Aztán a rendszeresen kínai-vendéglőkben étkezőkön furcsa tünetek jelentkeztek: gyengeségérzés, lehangoltság, fej-, nyak-, és hátfájás, gyors szívdobogás. Jó, hogy finom és megkedveltük, na de ér ez ennyit? Szerintem jobb óvatosnak lenni és maradni a természet adta ízeknél.
